Leírás

Jellemzői:
Magasság: A japán szentfa általában 1-2 méterre nő, de nagyobb példányok is előfordulhatnak.
Levelei: A levelek élénkzöldek, enyhén tollasak és keresztben tagoltak. Ősszel és télen a levelek színe vöröses árnyalatokat vehet fel, ami különleges színkavalkádot ad a növénynek.
Virágok: A virágai fehérek, apró, kis virágzatokban nőnek. A virágzása tavasszal történik, de mivel nem olyan figyelemfelkeltőek, mint a levelek, inkább a díszértékük más részeiben rejlik.
Bogyók: A virágzás után kis piros bogyók alakulnak ki, amelyek szintén a téli hónapokban jelennek meg. Ez a gyümölcs nagyon dekoratív, és gyakran télen is megmarad a növényen, ezzel növelve annak esztétikai értékét.
Növekedési környezet:
A japán szentfa jól tűri a különböző talajtípusokat, bár legjobban a jó vízelvezetésű, enyhén savanyú talajban érzi magát.
Előnyben részesíti a fényes, de nem közvetlen napsütéses helyeket, de árnyékosabb területeken is jól növekszik.
Felhasználás:
Dísznövényként: A japán szentfa szép és változatos színei miatt különösen kedvelt a kertekben és parkokban. A bogyókkal és színes levelekkel rendelkező növény egész évben érdekes látványt nyújt.
Ékszer: A szentfa leveles szálai, amelyek fényesek és színesek, gyöngyökkel kombinálva ékszerekben is felhasználhatóak.
Gondozás:
Öntözés: A növény nem igényel túl sok vizet, de érdemes biztosítani, hogy a talaj ne száradjon ki teljesen.
Téli védelem: Mivel fagyérzékeny lehet, télen érdemes óvni a nagyon hideg időszaktól, főleg hideg, szeles környezetben.
Figyelmeztetés:
Bár a Nandina domestica gyönyörű növény, a bogyói mérgezőek lehetnek, különösen gyermekekre és háziállatokra nézve. Ennek ellenére a növényt gyakran választják dísznövényként, mivel a veszélyeket minimálisra csökkenthetjük megfelelő gondozással és elhelyezéssel.