Leírás

Jellemzők:
Méret: A selyemakác egy viszonylag gyorsan növő fa, amely 5-12 méter magasra is megnőhet. Koronája laza, széles, lombja leginkább páfrányra emlékeztet.
Levélzet: A levelek páratlanul szárnyasan összetettek, tehát minden levél párhuzamosan áll, és apró levélkékre vannak tagolva. A levelek enyhén szürkés-zöldek és nagyon finomak, így különleges textúrát adnak a fának.
Virágzás: Az egyik legismertebb tulajdonsága a selyemakácnak a gyönyörű virágzata. A virágok aprók, rózsaszínűek vagy fehérek, és hosszú, selymes, porzószálakkal rendelkeznek, amelyek a virágokat szőnyegként borítják. A virágzás a nyár végén, július-augusztus környékén zajlik, és jellegzetes, illatos virágfelhőt alkot.
Termés: A virágzást követően hosszú, lapos hüvelyek (pods) fejlődnek, amelyek télire megérnek. A termések tartalmazzák a magokat.
Élőhely és gondozás:
Hőmérséklet: A selyemakác meleg éghajlatot kedvel, és nem fagyálló. Télen, különösen a hidegebb régiókban, figyelni kell arra, hogy ne legyenek túl alacsonyak a hőmérsékletek, mert a fagy kárt tehet benne.
Talaj: Nem túl igényes a talaj minőségére, de a jó vízelvezetésű talajokat kedveli. Az árnyékot is elviseli, de a legszebb virágzást napos helyeken hozza.
Vízigény: Átlagos vízigényű, de különösen a fiatal fákat öntözni kell, amíg jól meg nem gyökereznek.
Felhasználás:
Dísznövényként: A selyemakác leginkább a díszítő értéke miatt keresett. Az árnyéka is kellemes, de a legnagyobb vonzereje a színes virágok és a szép, finom lomb.
Kertészet: Kisebb kertekbe, parkokba, sétányok mellé ideális, mivel gyorsan nő, és dús koronát képez.
Különleges tulajdonságok:
A selyemakác gyógyászati felhasználásáról is beszámolnak. Az ázsiai hagyományos orvoslásban az Albizia julibrissin különböző részeit (például kérget, virágokat) különféle panaszok kezelésére alkalmazzák, például nyugtató hatásúként és a stressz csökkentésére.
A selyemakác tehát nemcsak szépsége, hanem sokoldalúsága miatt is népszerű növény, amely gyors növekedésével gyorsan díszíti a környezetét.